Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem epub
|
Részlet az e-Könyvből:
Hát hogy a manóba szoktak felülni? Hátul, vagy oldalt?
Mégiscsak oldalt.
No, jer elő tornásztudomány: hágjunk a kerékagyra, onnan a kerék tetejére, onnan fel a lábat magas lendítéssel!...
- Messze megyünk-e?
- Nem, nem messze - feleli a kertész.
- Mégis, mennyi időbe kerül?
- Hát... félórába se, tekintetes uram. Csak egyszer meginduljunk.
Azzal fölhág a rúdra, s mellém ereszkedik a háromféle szagával együtt.
- Csak egyszer meginduljunk - dünnyögte az ostort a kezébe véve.
Gondoltam, most már ha kordéra kerültem is, a lovacska jó: megyünk, mint Pesten a konflison, gurulunk a gyönyörű tóhoz. Csak ez a fene keskeny deszkaülés...
S vártam, hogy indulunk. Közben sajnálkozva szemléltem a kesztyűmet, hogy mind a két tenyeremen beszennyeződött.
A kertész azonban jobbra-balra forgatta a fejét, meg hátra a kis állomásra.
- Vár még valakit?
- Nem várok - felelte.
S újra nézgelődik mindenfelé.
Végre megrázogatja a gyeplőt:
- No, isten segíts! Gyű, Csillag! Gyühű!
S rá is csap a lóra az ostorral, de úgy, hogy sokalltam.
A ló egyet emelint a hátulsó lábán, mintha legyet rázna le, s marad állton.
- No, Csillag, gyű!
- Mi baj? - kérdezem. - Mi lelte ezt a lovat?
Hát hogy a manóba szoktak felülni? Hátul, vagy oldalt?
Mégiscsak oldalt.
No, jer elő tornásztudomány: hágjunk a kerékagyra, onnan a kerék tetejére, onnan fel a lábat magas lendítéssel!...
- Messze megyünk-e?
- Nem, nem messze - feleli a kertész.
- Mégis, mennyi időbe kerül?
- Hát... félórába se, tekintetes uram. Csak egyszer meginduljunk.
Azzal fölhág a rúdra, s mellém ereszkedik a háromféle szagával együtt.
- Csak egyszer meginduljunk - dünnyögte az ostort a kezébe véve.
Gondoltam, most már ha kordéra kerültem is, a lovacska jó: megyünk, mint Pesten a konflison, gurulunk a gyönyörű tóhoz. Csak ez a fene keskeny deszkaülés...
S vártam, hogy indulunk. Közben sajnálkozva szemléltem a kesztyűmet, hogy mind a két tenyeremen beszennyeződött.
A kertész azonban jobbra-balra forgatta a fejét, meg hátra a kis állomásra.
- Vár még valakit?
- Nem várok - felelte.
S újra nézgelődik mindenfelé.
Végre megrázogatja a gyeplőt:
- No, isten segíts! Gyű, Csillag! Gyühű!
S rá is csap a lóra az ostorral, de úgy, hogy sokalltam.
A ló egyet emelint a hátulsó lábán, mintha legyet rázna le, s marad állton.
- No, Csillag, gyű!
- Mi baj? - kérdezem. - Mi lelte ezt a lovat?
Hasonló termékek